A de Jure 2006. első számában a 20-21. oldalon megjelent dr. Sereg András főszerkesztő úr írása
Törvénytervezet készül a gyűlöletbeszéd ellen. A sérelem "átsugárzik" az egyénre
Az Igazságügyi Minisztérium a Polgári Törvénykönyv módosításával újabb jogi eszközt kíván teremteni a rasszizmus és idegen gyűlölet elleni fellépésre. Kondorosi Ferenc közigazgatási államtitkár lapunknak elmondta: Az egyéni igény érvényesítésre az lenne jogosult, aki az adott közösséghez tartozónak vallja magát.
Az utóbbi hónapokban számos alkalommal előfordult, hogy valamely közösséget verbális jogsérelem ért. Legtöbb esetben a jogsértő magatartás nem konkrét személy, hanem személyek nagyobb, pontosan meg nem határozható köre ellen irányult.
Ez történt például november végén az MTK-pályán, az MTK-Újpest labdarugó-találkozón az ellenfél drukkereinek egy csoportja antiszemita rigmust ("indul a vonat Auschwitzba, nyitva van a gázkamra") skandált hosszú perceken keresztül. A játékvezető nem fújta le a meccset, folydogált tovább a mérkőzés, mintha mi sem történt volna. Az eset kapcsán a Nemzeti Sporthivatal és a Magyar Labdarugó Liga is éles kirohanást intézett a szurkolóknak aligha nevezhető elemekkel szemben. Intézkedés azonban nem történt. A köznyelv ezt a magatartást gyűlöletbeszédnek nevezi. A jogalkotás már hosszú ideje keresi a mocskolódás elleni törvényi fellépés lehetőségét.
ALKOTMÁNYOSSÁGI KERETEK
A rasszizmus és idegengyűlölet elleni büntetőjogi fellépést jelenleg a Büntető törvénykönyv több rendelkezése is biztosítja. A jogszabály a közrend elleni bűncselekmények között elhelyezett közösség elleni izgatás (Btk. 269. §) törvényi tényállása révén teremti meg a szóbűn bizonyos formái elleni büntetőjogi fellépést. A rasszizmus és idegengyűlölet által motivált magatartások egyikét, a közösség elleni izgatást a köznyelvben a gyűlöletbeszéddel azonosítják, e kifejezést azonban a magyar büntetőjog nem ismeri.
A Btk. 269. §-át az Alkotmánybíróság már több határozatában is vizsgálta: (30/1992. (V.26.) AB határozat; 12/1999. (V. 21.) AB határozat; 18/ AB határozat). Az alkotmány rendelkezései mellett a hivatkozott AB határozatokban foglaltak, illetve az Alkotmánybíróság által általános éllel megfogalmazott követelményrendszer határozza meg a gyűlöletbeszéd elleni büntetőjogi fellépés alkotmányos kereteit.
Az alkotmánybírák 1992-ben hozott határozatukban nem találták alkotmányellenesnek a "gyűlöletre uszít" magatartási formát, a későbbiekben azonban minden más jogalkotói törekvést alkotmányellenesnek minősítettek. Ennek eredményeképpen ma az egyetlen alkotmányos megoldásnak a gyűlöletre uszító elkövető büntetéssel fenyegetése tekinthető. Nem büntethető viszont a törvényben megjelölt közösségek ellen, nagy nyilvánosság előtt sértő vagy lealacsonyító kifejezések használata. 2004-ben az alkotmánybírák - az addigiakhoz képest is - szűkítették a közösség elleni izgatás vonatkozásában a büntetendőség küszöbét, aminek következtében csak igen szűk körben alkalmazható a tényállás. A határozat egyes megállapításai egyértelművé tették, hogy a gyűlöletbeszéd nem feltétlenül a büntetőjog eszközrendszerével üldözendő. Az Alkotmánybíróság elvi éllel hangsúlyozta, hogy büntetőjogi eszközrendszer csak akkor alkalmazandó, ha más jogági eszközök már nem elegendőek. Emellett azt is leszögezte, hogy becsmérlés vagy megalázás esetén a szabad véleménynyilvánításhoz való jog aránytalan korlátozásának tartja a büntetőjog szankció kilátásba helyezését.
POLGÁRI JOGI ESZKÖZÖKKEL
Az Igazságügyi Minisztérium szakemberei most egészen új megoldáson törik a fejüket: mi lenne, ha a büntetőjogi szabályok mellett polgári jogi eszközökkel (például a sérelmes cselekmény abbahagyására való kötelezéssel, a további jogsértéstől való eltiltással, elégtételadással, akár vagyoni vagy nem vagyoni kártérítéssel) bővíthetnénk a gyűlölködés elleni szankciórendszert?
Kondorosi Ferenc, az igazságügyi tárca közigazgatási államtitkára a De jure érdeklődésére elmondta, hogy a kodifikáció során először is tisztázni akarják, melyek a gyűlöletbeszéd legfőbb ismérvei. szerinte három tulajdonság kézenfekvő: 1. a magatartás egy közösség ellen irányul; 2. a magatartás a személynek és a csoportnak arra a közös tulajdonságára vonatkozik, amely a csoporthoz tartozás révén az ember személyiségének lényegi tulajdonsága vallási meggyőződés, nemzeti-etnikai hovatartozás; 3. a közösséget ért sérelem "átsugárzik" az egyénre, mivel a közösség és tagjai között nagyon szoros a kapcsolat.
Ne felejtsük el, hogy a gyűlöletbeszéd szankcionálásának alkotmányossági korlátjai is vannak - folytatta az államtitkár.. Különösen akkor, ha - jogász frazeológiával élve - a véleménynyilvánításkor a véleménynyilvánítás szabadságának alanyi oldala ütközik az emberi méltósághoz való jog objektív, intézményvédelmi oldalával. Ráadásul a véleménynyilvánítás szabadsága privilegizált jog, amelyet az Alkotmánybíróság gyakorlata érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül véd. A véleménynyilvánítás szabadsága azonban mégsem teljesen korlátlan, hiszen ha a vélemény a kommunikáció befagyasztását eredményezi, lehetőség van annak korlátozására.
EGYÉNI IGÉNYÉRVÉNYESÍTÉS
Kondorosi Ferenc tájékoztatása szerint az Igazságügyi Minisztérium azt tervezi, hogy a Polgári törvénykönyv személyhez fűződő jogi szabályainak kiegészítésével megteremti a közösséget sértő magatartásokkal szembeni jogorvoslat lehetőségét. A tárca szakemberei azt szeretnék elérni, hogy a törvénymódosítással biztosítható legyen a jogérvényesítés lehetősége a közösséghez tartozó egyének számára a gyűlöletbeszéd elleni fellépésre.
Az Alkotmánybíróság a vallási meggyőződést és a kisebbséghez tartozást minősítette a személyiség lényegi vonásának. Ezt a kört a hazai bírói gyakorlat tovább tágította, hiszen a Legfelsőbb Bíróság a Károli-ügyben személyiség lényegi vonásának minősítette a szexuális orientációt is. A mintául szolgáló német gyakorlat pedig ilyennek fogadja el a fajjal, testi vagy szellemi tulajdonsággal összefüggő kijelentéseket is. Az ezekre a tulajdonságokra vonatkozó kifejezések azonban csak akkor minősülhetnek gyűlöletbeszédnek, ha az adott tulajdonsággal rendelkező személyek csoportja kellően körülhatárolt és áttekinthető ahhoz, hogy a sértés "átsugározzon" az egyes egyénekre.
Az Igazságügyi Minisztérium szakemberei szerint a Polgári törvénykönyv hatályos szabályaiból is levezethető ugyan az egyéni igényérvényesítés lehetősége, ezt azonban a jelenlegi bírói gyakorlat nem ismeri el. A bíróságok ugyanis következetesen azt kívánják meg, hogy a sérelmet szenvedett személy felismerhető legyen. - Ezzel szemben mi azt állítjuk - hangoztatta Kondorosi Ferenc -, hogy egy kifejezés nem csak abban az esetben sértő az egyén számára, ha az személy szerint megjelöli, hogy kire irányul, hanem akkor is, ha egy csoportra vonatkozik, és ezáltal sérti az adott csoporthoz tartozó egyént.
TÉVES ÉRTELMEZÉS
Legfelsőbb Bíróság egyik állásfoglalásának téves értelmezése miatt azonban a bíróságok következetesen nem ismerik el a személyhez fűződő jogok megsértését azokban az esetekben, amelyekben a kifogásolt megnyilvánulás nem közvetlenül a felperes személye ellen irányult. Ennek ékesszóló példája volt Ádám György ügyvédnek ifj. Hegedűs Lóránd kijelentése ("Rekeszd ki őket [a galíciai jöttmenteket]! Mert ha te nem teszed meg, ők teszik meg veled!") miatt indított pere. A 2005. tavaszán lezárult eljárásban az első fokú bíróság elismerte a felperes perbeli legitimációját, és kérelmének helyt adott. Az alperes fellebbezése nyomán a másodfokú bíróság és a Legfelsőbb Bíróság a felperes perbeli legitimációjának hiánya miatt elutasította a felperes kérelmét. A bírói gyakorlat - mondjuk ki - hibája miatt az egyéni igényérvényesítés lehetőségének megteremtéséhez szükséges a törvény módosítása.
A minisztérium elképzelései szerint egyéni igényérvényesítésre az elenne jogosult, aki az adott közösséghez tartozónak vallja magát. - Ez a megoldás szervesen beilleszthető a Polgári törvénykönyvbe - magyarázta a közigazgatási államtitkár.
Sereg András
|
|
