Dr Ádám György
A sérelem "átsugárzik" a jogalkotás ellehetetlenülésére.
A de Jure 2006. első számában a 20-21. oldalon megjelent dr. Sereg András főszerkesztő úr írása az "Aktuális" rovatban a következő címmel: "Törvénytervezet készül a gyűlöletbeszéd ellen. A sérelem "átsugárzik" az egyénre". Az írás bevezető része: "Az utóbbi hónapokban számos alkalommal előfordult, hogy valamely közösséget verbális jogsérelem ért. Legtöbb esetben a jogsértő magatartás nem konkrét személy, hanem személyek nagyobb, pontosan meg nem határozható köre ellen irányult. Ez történt például november végén az MTK-pályán, amikor az MTK-Újpest labdarugó-találkozón az ellenfél drukkereinek egy csoportja antiszemita rigmust ("indul a vonat Auschwitzba, nyitva van a gázkamra") skandált hosszú perceken keresztül."
Véleményem szerint már ez a bevezető rész is félreérthető. Magyarországon ugyanis nem csak "az utóbbi hónapokban" fordult elő, hogy zsidók ellen gyilkosságra uszítottak, hanem 1.000 (ezer) éve. Az a minősítés sem fogadható el, miszerint "a jogsértő magatartás nem konkrét személy, hanem személyek nagyobb, pontosan meg nem határozható köre ellen irányult". A jogsértő uszítás ugyanis a mások által zsidónak tartott személyek mindegyike ellen közvetlenül, személy szerint IS (!) irányult, amit egyszerű, közismert logikai szabállyal - deduktív szillogizmussal - mindenki számára egyértelműen meg lehet határozni. Ebben a meghatározásban különösen fontos elem az "IS" kötőszó.
Ezt követően a szóban lévő írás fejtegeti a "rasszizmus és az idegen gyűlölet elleni büntetőjogi fellépést", amire jelen válaszomban nem térek ki, habár ezzel kapcsolatban is határozott - az írással egyetértő, de kis részben eltérő - véleményem van, amit esetleg egy másik cikkben később kifejtek.
Részletesen szólok viszont az írás "Polgári jogi eszközökkel" című részhez. Itt olvasható: "Az Igazságügyi Minisztérium szakemberei most egészen új megoldáson törik a fejüket: mi lenne, ha a büntetőjogi szabályok mellett polgári jogi eszközökkel (például a sérelmes cselekmény abbahagyására való kötelezéssel, a további jogsértéstől való eltiltással, elégtételadással, akár vagyoni vagy nem vagyoni kártérítéssel) bővíthetnénk a gyűlölködés elleni szankciórendszert?" (20. oldal 2. hasáb utolsó előtti bekezdése.)
Ehhez a véleményem: a hatályos Ptk. ezeket a felsorolt szankciókat tartalmazza (Ptk. 84. § (1 bekezdés b., és e.) pontja), tehát mindezekkel nem kell "bővíteni" a polgári jogi szankciókat.
Sokkal súlyosabb problémát jelent az IM. szakembereinek "egészen új" megoldása amin "törik a fejüket". Ezzel kapcsolatban olvasható: "Kondorosi Ferenc, az igazságügyi tárca közigazgatási államtitkára a De jure érdeklődésére elmondta, hogy a kodifikáció során először is tisztázni akarják, melyek a gyűlöletbeszéd legfőbb ismérvei. Szerinte három tulajdonság kézenfekvő: 1. a magatartás egy közösség ellen irányul; 2, a magatartás a személynek és a csoportnak arra a közös tulajdonságára vonatkozik, amely a csoporthoz tartozás révén az ember személyiségének lényegi tulajdonsága például vallási meggyőződés, nemzeti-etnikai hovatartozás; 3. a közösséget ért sérelem "átsugárzik" az egyénre, mivel a közösség és tagjai között nagyon szoros a kapcsolat." (20. oldal utolsó bekezdése, 21. oldal első bekezdése).
Én viszont a leghatározottabban állítom, hogy nem az a "három tulajdonság kézenfekvő", mint az u.n. gyűlöletbeszéd legfőbb ismérvei. Ezek a "tulajdonságok" egyáltalán nem a "gyűlöletbeszéd legfőbb ismérvei". Vegyük őket sorra.
ad 1. A magatartás valóban egy közösség ellen IS irányul, de a deduktív szillogizmus - mint a logika egyik legelemibb szabálya - értelmezésével egyben a közösség egyénei ellen IS "irányul", minden további elemzés nélkül. Csak megjegyzem, hogy ezt a logikát alkalmazták Magyarországon ezer évig a zsidótörvényekkel, soha nem határozva meg, hogy az - személy szerint - kire (kikre) vonatkozik, mégis mindig és mindenki "tudta", hogy kik a zsidók, akikre általában és személyesen vonatkozik a törvény. Ezeket a törvényeket MINDIG kirekesztésre uszító - főleg papok által "prédikált" - gyűlöletre uszítás előzte meg.
ad 2. Nem fogadható el az a meghatározás, amely szerint "a csoporthoz tartozás" az "ember személyiségének LÉNYEGI tulajdonsága (például vallási meggyőződés, nemzeti etnikai hovatartozás)". Ez a "meghatározás" éppen a gyűlölködésre uszítással ellentétes definíció. Azt ugyanis, hogy a gyűlöletre - pl. kirekesztésre, stb. - uszítás kikre vonatkozik, soha nem a sértett alany hovatartozása határozza meg, hanem a gyűlölködő uszító! A lehető leghatározottabban ellenzem, hogy ma hazánkban fontos közjogi tevékenységet folytató grémiumok - pl. az igazságügyi minisztérium szakemberei - a vallási MEGGYŐZŐDÉST tartsák a személy "lényegi" tulajdonságának! Ma az egész világon, de így Magyarországon is - ez rendkívül pozitív tendencia - terjed a szekularizáció. Az emberek millióinak már nincs semmiféle vallási meggyőződése, így pl. jelen sorok írója materialista (tehát egyben ateista is), véleménye, tehát tulajdonsága is az, hogy a vallási meggyőződés irracionális. A gyűlöletre uszítók mindezt abszolute nem veszik figyelembe, pl. a zsidók elleni kirekesztésre uszításkor. Azt tartják zsidónak, akit ők minősítenek - vallás szerint és egyben etnikai hovatartozás önkényes minősítése folytán is - zsidónak. Én - jelen sorok írója - több, mint 80 éve állítom, vallom, tehát meggyőződésem, hogy nem vagyok zsidó, nem hiszem, hogy létezik valamiféle "Jahve", van "mennyország", stb. Azt is állítom, hogy nem vagyok zsidó származású, már a szüleim sem voltak zsidók, csak mások tartották Őket annak. Származásuk - meggyőződésem szerint - homo sapiens, ennek keretén belül magyar származású vagyok, ezzel mindent megmondtam.
ad 3. A közösséget ért sérelem nem "átsugárzik", hanem a logika szabályai szerint VONATKOZIK (!) az egyénre. Ehhez egyáltalán nem kell, hogy "a közösség és tagjai között nagyon szoros" kapcsolat legyen. Ha a logika szabályai szerint (deduktív szillogizmus) a közösséget ért sérelem az egyénre IS (!) vonatkozik, akkor irreleváns, hogy milyen a kapcsolat a közösség és az egyén között. Az "átsugárzik" viszont jogilag nem is értelmezhető fogalom, a jogban a kifejezés nem használatos, alkalmazása felesleges nehézségeket okozna a megítélésben.
Ezt követően a dr. Sereg András által írt tanulmányban olvasható: "Az Igazságügyi Minisztérium szakemberei szerint a Polgári törvénykönyv hatályos szabályaiból is levezethető ugyan az egyéni igényérvényesítés lehetősége, ezt azonban a jelenlegi bírói gyakorlat nem ismeri el. A bíróságok ugyanis következetesen azt kívánják meg, hogy a sérelmet szenvedett személy felismerhető legyen. - Ezzel szemben mi azt állítjuk - hangoztatta Kondorosi Ferenc -, hogy egy kifejezés nem csak abban az esetben sértő az egyén számára, ha az személy szerint megjelöli, hogy kire irányul, hanem akkor is, ha egy csoportra vonatkozik, és ezáltal sérti az adott csoporthoz tartozó egyént." (21. oldal első hasáb vége, második hasáb első bekezdése)
Ehhez véleményem: a lehető legnagyobb mértékben egyetértek a Minisztérium szakembereivel, miszerint a Ptk. hatályos szabályaiból is levezethető... az egyéni igényérvényesítés lehetősége! Való igaz, hogy ezt a "bírói gyakorlat" nem mindig ismeri el. Az azonban nem felel meg a valóságnak, hogy gyűlöletre uszítás ügyben elmarasztaló ítélet nem keletkezett. 2002. december 6-án dr. Szebeni László Fővárosi Bírósági tanácselnök 13.B.423/2002/7. számú elsőfokú ítéletében "közösség elleni bűntettben" bűnösnek mondta ki Metes György I.r. vádlottat, az "Ébresztő" című MIÉP újság főszerkesztőjét, aki az uszító cikket megrendelte és terjesztette, továbbá ifj. Hegedűs Lóránt II.r. vádlottat a "Keresztyén magyar állam"-hoz az "Ébresztőben" írt kiáltvány gyűlöletre uszítása miatt. A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a vádlottakat törvénysértő indoklással felmentette. Polgári perben a PKKB-n dr. Mohay György bíró 2003. július 1.-jén kelt 20.P.85.346/2003/10. ítéletében megállapította, hogy ifj. Hegedűs Lóránt a "Keresztyén magyar állam!"-hoz írt cikkével megsértette személyiségi jogaimat és eltiltotta a további jogsértéstől. Az ítélet tartalmilag kiváló! A továbbiakban másik öt bírósági határozat - semmitmondó, törvénysértő, formai "indokolással" az első fokon még hibátlan, marasztaló ítéletet elutasította. Jelenleg folyik a perem (első tárgyalás 2006. március 16-án 13 órakor) Metes György ellen. Nem állítható tehát, hogy ebben a "bírói gyakorlat" egységes, de az igen, hogy - törvénysértő, mondva-csinált határozatokkal - többnyire keresetet elutasító határozatokat hoznak a polgári perbíróságok.
"Téves értelmezés" címmel a szerző a tanulmány utolsó részében az én - ifj. Hegedűs Lóránt ellen folytatott - peremet ismerteti. Ezt írja: TÉVES ÉRTELMEZÉS A Legfelsőbb Bíróság egyik állásfoglalásának téves értelmezése miatt azonban a bíróságok következetesen nem ismerik el a személyhez fűződő jogok megsértését azokban az esetekben, amelyekben a kifogásolt megnyilvánulás nem közvetlenül a felperes személye ellen irányult. Ennek ékesszóló példája volt Ádám György ügyvédnek ifj. Hegedűs Lóránd kijelentése ("Rekeszd ki őket [a galíciai jöttmenteket]! Mert ha te nem teszed meg, ők teszik meg veled!") miatt indított pere. A 2005. tavaszán lezárult eljárásban az első fokú bíróság elismerte a felperes perbeli legitimációját, és kérelmének helyt adott. Az alperes fellebbezése nyomán a másodfokú bíróság és a Legfelsőbb Bíróság a felperes perbeli legitimációjának hiánya miatt elutasította a felperes kérelmét. A bírói gyakorlat - mondjuk ki - hibája miatt az egyéni igényérvényesítés lehetőségének megteremtéséhez szükséges a törvény módosítása." (21. oldal második hasáb a kép felett és alatta az első bekezdés)
A "téves értelmezés" a Ptk. 79. §-ra (sajtóhelyreigazítás) vonatkozó PK.13. állásfoglalás 1. pontja, amely szerint "Sajtóhelyreigazítást az kérhet, akinek személye a sajtóközlemény - nevének megjelölésével vagy egyéb módon - utal, vagy akinek a személye a sajtóközlemény tartalmából felismerhető". Én a Ptk. 76. § alapján és nem a 79. § tényállása szerint pereltem, nem kértem helyreigazítást, de személyem a "sajtóközleményből" viszont "egyéb módon" felismerhető volt. Erről 17 tanú nyilatkozatát is beterjesztettem, akik felismertek. Ennek ellenére a pert elveszítettem, részben azért, mert a bírók panaszkodtak: mi lenne a bróságból "tönkre menne a sok pertől" ha nekem adnának igazat, vagy egy másik határozat: a felismerés nem ténykérdés, hanem jogkérdés, amit nem vagyok jogosult tanukkal bizonyítani. Ennyi!
Kérem az olvasót, értse meg: az elmúlt 80 évben (85 éves vagyok) soha senki nem kérdezte meg tőlem, hogy származásilag vagy vallásilag minek tartom magamat. Soha nem állítottam, hogy zsidó származású és izraelita vallású vagyok. Ezt mindig az ellenem gyűlölködők állították, mikor egyetemistaként megvertek ólmosbottal, amikor munkatáborba hurcoltak, amikor haláltáborba kényszerítettek, senkit nem érdekelt, hogy én (!) minek tartom magam. Most viszont - amikor az igazságszolgáltatástól a legelemibb védelmet kérem -, minden visszájára fordult: azonnal az lett a LEGFONTOSABB, hogy én magamat hova sorolom, milyen a vallási meggyőződésem, mi sugárzik át a zsidóságból, felismerhető vagyok-e és ha mellettem ítélnek, mi lesz a bíróságból?
Minthogy - a szerző szerint - perem "ékesszóló példája" annak, hogy a bíróság a PK.13. tanács értelmezése miatt "következetesen nem ismerik el a személyhez fűződő jogok megsértését azokban az esetekben, amelyekben a kifogásolt megnyilvánulás nem közvetlenül a felperes személye ellen irányul" néhány szó kell szólnom.
a.) A "következetesen" kifejezés pontatlan, minthogy van példa arra, hogy elismerte a bíróság (első fokon hozott kiváló ítélet).
b.) A bíróság hibája törvénymódosítással soha nem korrigálható. Ha a bírók - mert ez a belső "meggyőződésük" (Pp. 206. § (1) bekezdés) - nem hajlandók marasztaló ítéletet hozni, ezt a Kormány indítványára az Országgyűlés törvénymódosítással sem érheti el. Itt már a reciproka történne annak, amit Montesquieu "A törvények szelleméről" írt művében kifejt: "a három államhatalmi ág (törvényhozás, végrehajtás, ítélkezés) függetlenek egymástól". Itt a törvényhozás "akceptálná" az ítélkezés törvénysértő gyakorlatot és azt tudomásul veszik, más törvényt hozk. Ekkor tehát az ítélkezők kényszerítették rá az akaratukat az indítványozó kormányra (második államhatalmi ág) és a törvényhozásra (első államhatalmi ág). Ez a "Törvények szelleméről" szóló korszakalkotó mű bohózata.
Összefoglalva tehát véleményem arról, hogy miként lehet a gyűlöletre (pl. "kirekesztésre") uszítást megfékezni: azzal, hogy a Magyar Állam valamilyen konkrét (!) formában a gyűlölködők tudomására hozza, hogy nincs velük - pl. az ítélkezésben hallgatással - hanem a gyűlöletre uszítást jogerős (!) bírósági ítélettel megbélyegzi. Ilyen pl. a jogerős polgári bírósági ítélet arról, hogy a jogsértés megtörténtét és ezt a bíróság - res iudika - kimondja!
Addig, amíg ez nem történik meg, a "keresztyén magyar állam" nevében gyűlöletre, kirekesztésre uszító zsidógyűlölő úgy fogja látni (nem teljesen ok nélkül), hogy a Magyar Állam igazságszolgáltatása mellette áll, ha mással nem... hallgatásával... "az ezer éves keresztyén jogfolytonosság alapján". Ha viszont a bíróság egyszer jogerősen (!) fellép a gyűlöletre uszítás ellen - ami a magyar igazságszolgáltatásban 180o-os fordulatot jelentene -, azonnal megállna a gyűlöletre uszítás, látván, hogy már a bíróságok sem állnak mellettük... vége lett az igazságszolgáltatásban "az ezer éves keresztyén jogfolytonosságnak". Remélem előbb-utóbb ez történik és nem a jó törvények elrontása "kényszerből".
dr. Ádám György
|
|
