A FŐVÁROSI BÍRÓSÁG

 
  a saját magát a budapesti 384. Számú Ügyvédi Iroda (1107 Budapest, Somfa köz 10.1. em. 3.) tagjaként képviselő

    DR. ÁDÁM GYÖRGY budapesti (1118 Alsóhegy u. 28. sz.a.) lakos felperesnek- a személyesen eljáró

    METES GYÖRGY budapesti (1162 Szent Imre u. 122. Sz.a.) lakos alperes ellen -

    személyiségi jog megsértése miatt indított perében meghozta a következő

    ÍTÉLETET:

     A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

 
   A tárgyi illeték-feljegyzési jog folytán le nem rótt 21.000.- Ft (Huszonegyezer) forint illetéket a felperes köteles a Magyar Államnak megfizetni, külön felhívásra.

    Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek, mélyet ennél a bíróságnál kell 3 példányban előterjeszteni.

    Fellebbezés esetén a Fővárosi Ítélőtábla előtt a jogi képviselet kötelező.

    A fellebbezési határidő lejárta előtt a peres felek kérhetik, hogy a fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson kívül bírálja el.

     Ha a fellebbezés csak a perköltség nagyságára vagy viselésére, a teljesítési határidőre vagy az állam által előlegezett költség viselésére vonatkozik, illetőleg ha a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul, bármelyik fél kérheti, hogy a fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson bírálja el.

    

    INDOKOLÁS

 
    A Magyar Igazság és Élet Pártjának (MIÉP) Budapest, XVI. kerületi szervezetének "Ébresztő" című lapja az alperes felelős szerkesztésében jelent meg 2001-ben. A lap 2001. évi 3. számának címoldalán vezércikként jelent meg ifj. Hegedűs Lóránt - a MIÉP akkori alelnök - írása "A Keresztyén Magyar Állam" címmel. Ezen írás többek között a következőket tartalmazta: "De még ezt is kivédte volna a keresztyén magyar állam, ha nem jön a kiegyezéses önfeladás következtében a galíciai jöttmentek hada, kik megtestesült emberként rágták és rágják szét a romjaiban, a hősök csontjain mégis, csak azért is, újra meg újra feltámadásra képes hont. Ha már az ő ószövetségi Sionuk elveszett bűneik, Isten elleni lázadásaik miatt, hát vesszen az újszövetségi életrend legígéretesebb magaslata: a magyar Sion is.. .Miután pedig nem lehet minden palesztint kifüstölni nácikat is megszégyenítő módszerekkel a Jordán partja mellől, hát jönnek megint a Duna partjára, hol internacionalistán, hol nemzetieskedve, hol kozmopolitán, még egyet rúgni a magyarba. Hát halld meg magyar az ezredik keresztyén magyar állami év ősi jussán és jogfolytonosságán alapuló, egyetlen életre vezető üzenetét: REKESZD KI ŐKET! MERT HA NEM TESZED MEG, ŐK TESZIK MEG VELED !"

    Ez az írás komoly visszhangot keltett, annak tartalma kapcsán a szerzővel szemben büntető eljárás indult, amely során első fokon elmarasztalták, majd jogerősen felmentették az ellene emelt vád alól. A cikk tartalma kapcsán több személyiségvédelmi per is indult (Pesti Központi Kerületi Bíróság 29. P. 90.907/2001 és 29. P. 86.176/2002), amelyekben az eljárt bíróságok - a Legfelsőbb Bíróságig bezárólag - a magánszemélyek által kezdeményezett eljárásokban a kereshetőségi jog hiányára utalással a kereseteket elutasították. A jogerős ítélet ugyanezt tartalmazta a felperes által a cikk szerzőjével szemben indított személyiségi jogi perében is, ahol az első fokú bíróság korábban megállapíthatónak találta a felperes kereshetőségi jogának fennállását, illetve megállapította azt is, hogy a cikk szerzője a kirekesztésre való felhívással megsértette a felperesnek a hátrányos megkülönböztetés tilalmához fűződő személyiségi jogait (Pesti Központi Kerületi Bíróság 20. P. 85.346/2003/10.).

    A felperes változatlanul úgy ítélte és ítéli meg, hogy az alperes felelős szerkesztésében megjelent lapban közzétett, és kirekesztésre vonatkozó felhívást tartalmazó közlemény őt magát, mint egy közösség (mások által vélt) tagját közvetlenül is sérti, ezért keresetet nyújtott be a bírósághoz. A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy a kirekesztésre való felhívással az alperes megsértette az emberi méltóság védelméhez fűződő személyiségi jogait és kérte az alperes eltiltását a további jogsértéstől. A felperes előadta, hogy a jelen perben nem egy közösség tagjaként érvényesít igényt, hanem a közlemény őt magát közvetlenül érintette és sértette. A felperes részletesen kifejtette, hogy a korábbi ítéletek - a számára korábban felperesként kedvező első fokú ítélet kivételével - miért nem helytállóak jogilag, miért ellentétesek a ""logika elemi szabályaival, illetve, hogy történelmi gyökerei és tragikus hatásai voltak és lehetnek az emberi történelemben és külön a magyar történelemben, illetve akár a jelenben (a zsidóság elleni) kirekesztésre való felhívásnak - ezért az nem maradhat jogi következmény nélkül.

    Az alperes a kereset teljes elutasítását kérte, perköltséget nem igényelt. Előadta, hogy a maga részéről egy ünnepi írás elkészítésére adott megbízást egy legális politikai párt egyik vezetőjének, a cikk tartalmára semmilyen befolyást nem gyakorolt, a szerzővel semmilyen "elvárást" nem közölt, az írást változtatás nélkül közölte, a felperes személyét nem sértette meg.

    

    A bíróság a felperes keresetét nem találta alaposnak.

    Miután a kialakult bírói gyakorlat szerint egy sajtótermékben megjelent írással kapcsolatban mások

    mellett - a jogosult választása szerint - a felelős szerkesztő is felelősséggel bírhat (BH. 1995. évi 151. számú jogeset), a bíróság nem fogadta el az alperesnek tartalmilag a szerző kizárólagos felelősségére vonatkozó érvelését, érdemben vizsgálta a felperes keresetét:

    A bíróság a felperes által széles apparátussal alátámasztott történeti érvelésre figyelemmel szükségesnek tartja rögzíteni azt, hogy a perbeli írás "üzenete" a társadalmi közfelfogásra is figyelemmel egyértelműen "dekódolható" a bíróság számára is, itt a (magyarországi) zsidóságot erősen negatív módon ábrázoló, antiszemita felhívásról van szó. A bíróság azt is rögzíteni kívánja, hogy mindez nem teszi mellőzhetővé a keresetindítási jogosultság (kereshetőségi jog) fennállásának vizsgálatát.

    Az Alkotmány 2.§.(1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. A 8.§.(1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége. Az 54.§.(1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani. A 70/A.§. (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény: nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. A (2) bekezdés értelmében az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti. A 70/K.§. szerint az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni kifogások bíróság előtt érvényesíthetők.

    A magyar belső jogrend részét képezik azok az alapvető nemzetközi egyezmények, amelyeknek a Magyar Köztársaság is részese. Az 1969. évi 8. Tvr.-rel kihirdetett, "A faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről" szóló New York-i Egyezmény I. rész 2. Cikk l/d. pontja úgy rendelkezik, hogy minden részes állam bármely személy, csoport vagy szervezet által alkalmazott faji megkülönböztetést minden megfelelő eszközzel - szükség esetén -törvényhozás útján is - megtilt és megszüntet. A 6. Cikk szerint a részes államok az illetékes nemzeti bíróságok és egyéb állami intézmények útján a joghatóságuk alá tartozó minden személynek hatékony védelmet és jogorvoslatot biztosítanak faji megkülönböztetést célzó minden olyan cselekménnyel szemben, amely az Egyezménnyel szemben sérti emberi jogaikat és alapvető szabadságjogaikat, biztosítják továbbá mindenkinek azt a jogot, hogy az ilyen bíróságoknál a megkülönböztetés eredményeképpen elszenvedett minden kárért igazságos és megfelelő jóvátételt vagy elégtételt kérjen. Ugyancsak rögzíti az alapvető jogokat az Európai Emberi Jogi Egyezmény (Római Egyezmény), amelyet Magyarországon az 1993. évi XXXI. törvény, illetve a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya is, amelyet pedig az 1976. évi 8. tvr. hirdetett ki. ';'

    A nemzetközi jog szabályai a bíróság álláspontja szerint minden esetben az adott állam - a: jelen esetben Magyarország - szintén alkotmányos saját eljárásjogi szabályai között érvényesülhetnek, az anyagi jogi szabályok közvetlenül nem teremtenek eljárásjogi lehetőségeket a közvetlen jogérvényesítésre. A bíróságnak hivatalból kell azt vizsgálnia, hogy a felperes saját személyében rendelkezik-e azzal a közvetlen érintettséggel, amely a perindításhoz, illetve az igény érdemi elbírálásához szükséges.

     A Ptk. 75.§.(1) bekezdése értelmében a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani, ezen jogok a törvény védelme alatt állnak. A 76.§. szerint a személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti különösen az egyenlő bánásmód követelményének megsértése, a lelkiismereti szabadság sérelme és a személyes szabadság jogellenes korlátozása, a testi épség, az egészség, valamint a becsület és az emberi méltóság megsértése. Az Alkotmánybíróság több határozatában, így a 8/1990 AB. számú határozatban is kifejti, hogy az emberi méltósághoz való jog a személyhez fűződő jogok kiindulópontja ("anyajoga"). A bírói gyakorlat ettől a felfogástól némileg eltér, és alapvetően az emberi minőséget megalázó, meggyalázó megnyilvánulások kapcsán történik meg ezen jog megsértésének megállapítása, az azonban nyilvánvaló, hogy alapvető jelentőségű személyiségi jogról van szó.

    A Pp. 3.§.(1) bekezdése értelmében a bíróság a polgári ügyek körében a felmerült jogvitát erre irányuló kérelem esetén bírálja el. Ilyen kérelmet - ha törvény eltérően nem rendelkezik - csak a vitában érdekelt fél terjeszthet elő. A Ptk. 85.§.(1) bekezdése hangsúlyosan rögzíti a bíróság szerint a személyes jogérvényesítés kötelezettségét, vagyis azt, hogy a személyhez. fűződő jogokat személyesen kell érvényesíteni. Ezen fő szabály alóli kivételeket maga a jogszabály tartalmazza. (cselekvőképtelen, vagy az ismeretlen helyen tartózkodó személy, illetve az elhunyt magánszemély és a megszűnt jogi személy képviseletének bizonyos mértékben korlátozott lehetőségei), ami egyben azt is jelenti a bíróság szerint, hogy további eltérésekre - a jogszabályi rendelkezés hiányában a jogalkalmazó bíróságnak nincs törvényes lehetősége. A keresetindításhoz tehát a bíróság szerint a jogszabályok az eljárást kezdeményező személy (közvetlen) érintettségét követeli meg. Példa erre az, hogy a szerződések vonatkozásában a semmisség megállapítását is érdemben csak érintett személy igényelheti.

    A jelen bíróság ismerete szerint a bírói gyakorlat következetes és egyértelmű abban, hogy a személyiségi jogi per indításához a kezdeményező személy közvetlen érintettsége szükséges. A perbeli cikkel kapcsolatban korábban született, már megjelölt ítéletekben a bíróságok ezt jogerősen megállapították. A bíróság ezúttal is fontosnak tartja hangsúlyozni azt, hogy a bíróság jogalkalmazó szervezetként kizárólag a jogszabályok értelmezésére és alkalmazására jogosult, jogot még akkor sem alkothat, ha az eljáró bíró esetlegesen valamilyen hiányosságot vél felfedezni. A bíróság tudomása szerint jogerős elutasító ítélet született akkor is; amikor az ott eljáró másik felperes magyar állampolgárként kifogásolta azt, hogy a holokauszt 50. évfordulóján az akkori miniszterelnök a magyarság nevében kért bocsánatot a zsidóságtól. Ugyancsak elutasító ítélet született akkor, amikor egy magát alternatív nemi identitású személy felperesként kifogásolta azt, hogy egy lapban a "melegeket" általában beteg embereknek nevezték. Ugyancsak elutasító ítélet született akkor, amikor az ott eljáró másik felperes a "magyarság többsége" nevében kifogásolta az egyik politikai párt akkori szlogenjét ("Velünk az ország"). A felsorakoztatott példákkal a bíróság nem kívánja elbagatellizálni a perbeli közlemény jelentőségét, csupán utal a kialakult bírói gyakorlatra.

    A felperes többszörösen előadta, hogy a bírói gyakorlatot maga is ismeri, azt azonban kifejezetten helytelennek és jogszabály-sértőnek tartja. Előadta, hogy személyes érintettsége nem azon alapul, hogy ő saját magát identitását illetően zsidó származásúnak vagy vallásúnak tekinti-e, vagy sem, ugyanakkor jelezte konkrét életútjának, személyes életútjának, illetve családja személyes sorsának részletes ismertetésével, hogy személyes akaratától függetlenül alanyává vált annak a kirekesztési folyamatnak, amelynek folytatására, vagy felújítására hívott fel a perbeli írás. Felhívta a figyelmet arra is, hogy amennyiben az állam a polgári jog eszközeivel nem lép fel a személyiségi jogot, emberi méltóságot sértő felhívással szemben, az a történelmi tapasztalatok szerint igen súlyos következményekkel járhat. A felperes álláspontja az volt, hogy a logika szabályai szerint (deduktív szillogizmus) a perbeli közleményben rögzített kirekesztési felhívás közvetlenül az ő személyére is vonatkozik.

    A bíróság álláspontja szerint sem a történeti-politikai érvelés, sem pedig önmagában a formai logikai okfejtés nem pótolhatja a jogalkalmazó számára a jogalkotás hiányát arra vonatkozóan, hogy egy tágabb közösséget egészében vagy jelentős érintő támadás (személyiségi jogi jogsértés) esetében polgári peres eljárásban ki, és milyen formában jogosult fellépni. A bíróság álláspontja szerint a zsidóságot a történelem folyamán, a XX. században ért kataklizmák, az üldözöttség, a vallási, illetve nemzetiségi csoporthoz való tényleges, vagy akár csak mások által vélt tartozás egyidejűsége vitathatatlanul közösséget képző körülmények, ugyanakkor a bíróság szerint jogbizonytalansághoz, illetve az önkényes értelmezés lehetőségéhez vezetne annak a bíróság mérlegelési körébe tartozása, hogy mely közösségek, csoportok "méltóak" arra, hogy azokhoz való valós, vagy akár csupán a mások által vélt tartozás megalapozná a személyiségi jogi perben való egyéni fellépés lehetőségét. A bíróság utalni kíván arra, hogy az újabb magyar jogalkotásban van már példa arra, hogy maga a jogalkotó megteremti - más jogterületen - a közösség képviseletében való intézményes fellépés lehetőségét (2003. évi CXXV. törvény).

    A bíróság hangsúlyozni kívánja azt, hogy álláspontja szerint a felperes álláspontjának elfogadása esetén gyakorlatilag parttalanná válhatna a keresetindítási jogosultság a személyiségi jogok érvényesítése területén, konkrét megnevezés, beazonosíthatóság nélküli keresetindítást tenne lehetővé, a bíróság szerint ez jogalkotói döntés függvénye kell, hogy legyen. A bíróság szerint a jelen esetben a perbeli szöveg alanya egy közösség, nem pedig konkrétan a felperes volt, ezért a bíróság a jogi értelemben vett személyes érintettsége hiányzott, ezért a. bíróság a felperes keresetét a kereshetőségi jog hiánya miatt elutasította.

    A bíróság nyomatékosan rögzíti azt, hogy a bíróság a keresetet kifejezetten formai okból utasította el, ezért téves az ítélet olyan értelmezése, hogy a bíróság a kifogásolt kitételek alkalmazását megengedhetőnek, elfogadhatónak találta volna. A bíróság ítélete nem azt jelenti, hogy a bíróság bármilyen módon arról foglalt volna állást, hogy a perbeli közlemény tartalma veszélyes, vagy veszélytelen, a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a jelenleg hatályos jogi szabályozás mellett nincs jogi lehetősége arra, hogy az adott szövegben még az utalás szintjén sem említett személy kérelmére személyiségi jogi jogsértést állapítson meg.

    A bíróság a pervesztes felperest kötelezte a perköltség viselésére: a Pp. 78.§.(1) bekezdése alapján, ami a jelen esetben - miután a pernyertes alperes a saját részére perköltséget nem igényelt - a tárgyi illeték-feljegyzési jog folytán le nem rótt illeték viselésének kötelezettségét jelenti a 6/1986 (VI. 26.) IM. sz. rendelet 13.§.(2) bekezdése alapján.

    Budapest, 2006. június 1.

    Pataki Arpád s.k.

    tanácselnök