T. Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokon eljáró bíróság.

Hiv.szám: 2.Pf.20.969/2006.

            Dr. Ádám György felperes ügyvéd, a Metes György alperes ellen folyamatban lévő polgári peremben a másodfokon eljáró bíróságnak az alábbi

 f e l l e b b e z é s k i e g é s z í t é s t

 terjesztem elő:

 I.

             Ezen – már harmadik – fellebbezés-kiegészítésben a perbeli tényállással összefüggő újabb történéseket írom le, vagyis a per történeti tényállását egészítem ki.

            Magyarország történelmében, 2006. szeptember 17-én újabb „időszámítás” kezdődött el. Olyan események zajlottak le (a szó átvitt és valódi értelmében is) amelyek a magyar történelemben eddig ismeretlenek voltak: huligán bűnbanda támadt rá az MTV székházára, az elfoglalta, miközben száznál több rendőrt sebesített meg. A székház „ostroma” során a szintén Erzsébet téren lévő református templom harangját – ifj. Hegedűs Lóránt utasítására, aki a templom vezető papja – félre-verték a terrorista huligánok tetteinek ünneplésére.

            A következő napokban– ami azelőtt szinte elképzelhetetlen volt – elfoglalták ezek a maffiózók a Kossuth Lajos teret, ahol sátrakat vertek, beszennyezték az egész teret és környékét, üvöltözve, kihangosított berendezésekkel, árpádsávos zászlókat lengetve. Ez az éjjel-nappal tartó eszeveszett randalírozás 2006. október 23-ig tartott, amikor a rendőrség – már az új helyzetre jól felkészülve – a bűnbandát kiszorította a térről. Ekkor kezdődött az 56-os ünnepségek megzavarása és a Kossuth utcán a rendőrök ellen fellépő nyílt fegyveres támadás folytatása. A rendőrség a fegyveresen támadók néhány vezetőjét lefegyverezte és előállította. Ezeket a vezető maffiózó huligánokat a PKKB-n és a BKKB-n néhány napi elzárásra ítélték. (megjegyzendő, hogy a hatályos Btk. szerint kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztésre kellett volna ítélni a fegyveres rendőrellenes támadás vezetőit). Megkezdődött a tüntetés sorozata Markó utcában a bíróságok előtt is, ami miatt két alkalommal is 14 órakor– „közlekedés-veszélyeztetés”-re hivatkozva –ki kellett üríteni a bíróságokat.

            Ezzel egy időben az interneten megjelent a „www.kuruc.info.” honlap. „A forradalmárokat börtönbe juttató bírók adatai ismét felfrissítve”. (2006. november 15.) Az internetes– említett honlap –három kinyomtatott oldalát F/1 alatt csatolom. A honlapon „Bírák:” megjelölés után kilenc bíró és két ügyész neve szerepel, némelyik lakcímmel, telefonszámmal, mobil telefonszámmal, egyes bírók neve mellé írták „vérbíró”, fényképpel is. A mellékelt honlap 2. oldalán az utolsó előtti oldalon olvasható: „Vészjelzések a Markó utcai bíróságról”. A honlap 3. oldalán olvasható: „A Fővárosi Bíróság vezetői mély aggodalommal és felháborodással kísérik figyelemmel azokat az interneten megjelenő nyilatkozatokat, amelyek célja a bírák megfélemlítése és alaptalan rágalmazása. Közleményükben azt is jelzik: az Országos Rendőr-főkapitánysággal, a Nemzetbiztonsági Hivatallal és a Fővárosi Főügyészséggel közösen vizsgálják a honlap készítőivel szembeni esetleges jogi lépéseket. Egyben arra hívják fel az Internetes oldal szerkesztőit, hogy a bírák és ügyészek nevét és személyes adatait távolítsák el.”

            Jelen beadványomhoz F/2. alatt csatolom a „kossuthter.com.” első oldalát, ahol a neonáci vandál tüntetők az interneten a bíróságokat akarják lejáratni. Ez olvasható: „Koncepciós perek egykor és most Nem csak a forradalmi hangulat idézi 1956 szellemét, a bírósági eljárások is kísértetiesen hasonlítanak az ötvenes évekre. Négy nap alatt a hétvégét is beleértve gyorsított eljárások folytak a Pesti Kerületi Bíróságon és a Budai kerületi Bíróságon. Száznegyvenegy emberrel szemben rendeltek el kényszerintézkedéseket, ebből egy embert mentettek fel, három személy esetében lakhelyelhagyási tilalmat rendeltek el, két személyt pedig házi őrizetbe vettek. A gyanúsítottak kilencven százaléka ártatlan egyetemista, akik a rendőri túlkapások áldozatai lettek. A legtöbb fiatalt brutálisan bántalmaztak, majd ügyvéd jelenléte nélkül– ugyanis nem engedték az ügyvéd vagy hozzátartozó értesítését –hallgattak ki. A vádak megegyezők: elsősorban hivatalos személy elleni erőszak, garázdaság és azok minősített esetei. Egyértelmű, hogy kreált vádakról van szó hiszen egy 40 kg-os fiatalról nehezen feltételezhető, hogy rátámad a csoportosan akciózó rohamrendőrökre, épp úgy elképzelhetetlen, hogy rendőrtanút befolyásolni lehet.” A független, demokratikus jogállamokban a III. évezredben egy ilyen bíróellenes neonáci támadás, lejáratási akció szinte elképzelhetetlen, mégis– mint látható2006-ban Magyarországon még ez is megtörténhetett.

            Ennek háttere:

            A Markó utcai terrorista, hangszórós, bíróellenes, árpádsávos tüntetést dícsőitette az Erzsébet-téri templomban ifj. Hegedűs Lóránt, mint hősi magyar tettet, külön kiemelve helyeslőleg a bírókról a honlapon megjelent „feketelistákat”.

            Meggyőződésem, hogy ha a jelen per tárgyát képező– 2001-ben megjelent –gyűlöletre uszító kiálvány miatt a szerzőt és a kiadót büntető és polgári perben elmarasztalják (ha jelentéktelen szankciókkal is) már látta volna az azóta folyamatosan gyűlöletre, kirekesztésre uszító „keresztyén magyar pap”, hogy itt a határ, tovább menni nem lehet, mert ennél már csak súlyosabb igazságszolgáltatási szankciók következhetnek. Nem mert volna folyamatosan egyre súlyosabb gyűlölködésre uszítást végezni. Nyomatékosan hangsúlyozom, hogy a primitív, iskolázatlan huligán, neonáci bűnbandának mindig szüksége van papi uszításra, tetteinek végrehajtásához és az egyre tovább lépéshez, minthogy olyan primitívek, hogy papi támogatás nélkül elbátortalanodnak. Ezt kapták meg a perben lévő kirekesztésre, gyűlöletre uszító kiáltványból – és az igazságszolgáltatás részéről elmaradt szankciók bátorítása folytán –egyre gátlástalanabb gyűlöletre uszítás kapcsán, amely nyilvánvalóan, részben okozói voltak az elképesztő borzalmaknak 2006. szeptember 17-től.

II.

            A személyhez fűződő jogot semmibe vevő– kereseteket elutasító –bíróságok, azzal, hogy nem ítélték megaPtk. 84. § (1)bekezdés a.)pontja szerint a szankciót,úgy vélték, hogy a bíróságokat védik. A Fővárosi Bíróságon 2004. február 26-án az 52.Pf.29.063/2003/4. jogerős ítélet írta a 4. oldal második bekezdésében: „Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy a perbeli tényállás mellett a Ptk. 85. § (1) bekezdésének eltérő értelmezése– valamely társadalmi csoporttal egyedileg nem azonosítható tagja kereshetőségi jogának elismerése sajtóközlemény kapcsán –számos, nehezen megválaszolható kérdést vetne fel. (Milyen ismérvek alapján tekinthető valaki a társadalmi csoport tagjának? Szükséges és egyúttal elengedő-e, ha a felperes e csoport tagjának vallja magát– a szabad identitás választás magyar jog által

elismert elvével ez állna összhangban –, vagy– a jelen per felperese álláspontjának megfelelően –az lenne a döntő, hogy mások (emberek másik, ugyancsak meghatározandó csoportja) az érintett csoport tagjának tekintik-e a felperest, esetleg egyéb– leszármazási, genetikai, vallási, kulturális stb. kritériumokat kellene vizsgálni? Mely csoportok tagjai méltóak a személyiség jogvédelemre és melyek nem? Az akár több millió tagot számláló csoportok tagjai számára külön-külön biztosított, tömeges perlési lehetőség egy adott sajtóközlemény kapcsán nem hiusítaná-e meg a személyhez fűződő jogvédelem mint jogintézmény célját?).”

            Az 52.Pf. bíróság nem tudni, kitől kérdezett és kérdéseire milyen választ kapott, de a 2006. szeptember 17. óta tartó események erre egyértelmű történelmi választ adtak.

            Hasonló volt a jelen perben első fokon ítélkező bíró véleménye is, aki szintén a bíróságot féltette ilyen formán: „A bíróság hangsúlyozni kívánja azt, hogy álláspontja szerint a felperes álláspontjának elfogadása esetén gyakorlatilag parttalanná válhatna a keresetindítási jogosultság a személyiségi jogok érvényesítése területén, konkrét megnevezés, beazonosíthatóság nélküli keresetindítást tenne lehetővé, a bíróság szerint ez jogalkotói döntés függvénye kell, hogy legyen. A bíróság szerint a jelen esetben a perbeli szöveg alanya egy közösség, nem pedig konkrétan a felperes volt, ezért a bíróság a jogi értelemben vett személyes érintettsége hiányzott, ezért a bíróság a felperes keresetét a kereshetőségi jog hiánya miatt elutasította.” (5. oldal 3. bekezdése). Kiemeli a bíró, hogy az ítélkezés PARTTALANNÁ válhatna, ha megítélnék a minimális szankciót, amit kérek. Nekem viszont határozottan az a véleményem, hogy a magyar igazságszolgáltatás tíz bírója– ezzel a szélsőjobboldali gyűlölködésnek, uszításnak adott jelzéssel –a továbblépésre bátorított, ami részben a bíróságok elleni uszításhoz is vezetett! Ezzel vált a bíróság parttalanná. A bíróságoknak is számot kell vetniük azzal, hogy idáig fajultak az események. Abból kellett volna kiindulni, hogy ”Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt…” Nem kellett volna újabb bűnökre szabad utat engedni.

            Egyébként a módszer– amelyet a „keresztyén magyar pap” alkalmazott és az alperes ezt a gyűlölködő, uszító írást terjesztette –több ezer éves és mindig „beválik” a gyűlölet fokozatosságában– néha –, a végsőkig.

            Az exkalációnak három stádiuma van:

            1.) A verbális uszítás, amelynek kellékei:

a.)        A gyűlöletre uszító az áldozatait „idegeneknek” állítja be, akik valahonnan „jött-mentek”, de nem tartoznak az általa uszított néphez. A bűnös– máshonnan betolakodók –isten ellen vétkeztek és ezért kiűzték őket a korábbi tartózkodási helyükről. Fontos, hogy a „bűn” isten elleni legyen, mert azt nem kell „földi” eszközökkel „bizonyítani” és a vallásos embertömeg számára a legmeggyőzőbb.

b.)       A gyűlöletre uszító a „bűnöseknek” tulajdonítja az „ártatlan nép”-re támadást. A perbeli uszító írás ezt így fogalmazza meg: „Miután pedig nem lehet minden palesztint kifüstölni nácikat is nemegyszer megszégyenítő fasiszta módszerekkel a Jordán partja mellől. Hát jönnek megint a Duna partjára, hol internacionalistán, hol nemzetieskedve, hol kozmopolitán még egyet rúgni a magyarba, hiszen kedvet kaptak hozzá. Ők hisztérikusak a megszólítástól is KERESZTYÉN MAGYAR ÁLLAM. Azt mondják: kirekesztő. Minden augusztus 20-án megszólal

        a hamis tétel magyart kisemmiző rikácsolásukban: Szent István befogadó magyar állama.”

c.)       A verbális konklúzió: „Hát halld meg magyar az ezredik keresztyén magyar állami év ezer év ősi jussán és jogfolytonosságán alapuló, egyetlen életre vezető üzenetét: REKESZD KI ŐKET! MERT HA TE NEM TESZED MEG, ŐK TESZIK MEG VELED!”

            2.) A túllépés a verbalitáson: gyűlölködő tüntetések, területek lefoglalása, fegyveres huligánok támadása a közintézmények– és azokat védő –rendőrök ellen, polgárháborús helyzet teremtése, stb.

            3.) A fegyveres háború, polgárháború a kirekesztés minden fajtáját felhasználva, a „bűnösök” tömeges meggyilkolásáig is eljutva.

            Ez évezredes folyamat a történelemben. A III. évezredben pl. az izraeli-arab konfliktus, Irak és Irán háborús állapotai, stb. Ebben a szélsőségesen ellentétes (ellenséges)– főleg vallási színezettel folyó – fegyveres harcok bármikor extrapolálódhatnak a tragikus harmadik szakaszba. Ezért nagyon kényes a helyzet, ami összefügg az előző két állapot bírói ítélkezésével is, amit történelmi tények bizonyítanak. Magyarországon is tevékenykednek a múlt század húszas éveitől a szélsőjobboldali „erők”, majd 1944. október 15-től „nyilas uralom” volt. Ma is működnek nálunk a neo-nyilasok az első és második stációban árpádsávos zászlókkal tüntetnek és rendőrökre támadnak a Parlament előtt, a Szabadság téren és az Erzsébet híd előtt. Mikor a Vereckei szoroson bejöttek a magyarok, Európa népei így imádkoztak: „a magyarok nyilaitól ments meg minket Istenünk”, ma viszont így imádkoznak: „a magyarok nyilasaitól ments meg minket Istenünk.”

            A bíróságoknak ebben a „megmentés”-ben volt és van egyre inkább kulcsszerepe!

            Erről szólnak pl. az ókori történelmi események Egyiptomból, Görög népek történetében, a magyar történelem tragikus ezer éve során és a III. évezredben, ami 2001. szeptember 11-én kezdődött és folytatódott Londonban, Spanyolországban, stb. Hál ’Istennek a 2006. szeptember 17-én kezdődött „második” stádium után még nem következett be– reméljük, nem is fog soha eljönni –a harmadik szakasz. Többek között azonban a magyar igazságszolgáltatás is felelős azért, hogy az első stációban– amikor a gyűlöletre uszítás még „csak” verbális –nem léptek fel megfelelő ítéletekkel és bekövetkezhetett a sajnálatos második stádium, amelyben már maga a bíróság is a gyűlölködés alanya, nem „kívülálló” grénium. Ezt– véleményem szerint –meg lehetett volna előzni.

 III.

             Az is kétségtelen, hogy a tíz bíró nem számolt az azóta bekövetkezettekkel. Valószínűleg számukra is meglepetés volt, hogy a törvénysértő határozatok, a sértett jogainak formai okokra való szofisztikus szűkítése is beleépül az új magyar „időszámításba” (2006. szeptember 17.) Pedig ezzel minden igazságszolgáltatásnak kalkulálni kell, minthogy a törvényesség legradikálisabb védői, akik, ha szabad utat engednek a gyűlöletre uszításnak, az nem áll meg egy tízezer példányban szétküldött lap terjesztésénél. A történelem mindig tovább lép, ha nem fékezik meg a gyűlölködést, még a verbális „korszakban”.

            Ezt a „megfékezést” az ügyben ítélkező bírók nem tették meg, hanem ellenkezőleg: a gyűlöletre, kirekesztésre uszító előnyére ítélkeztek szofisztikus eszközökkel. Ennek egyik „iskolapéldája” az a módszer, miszerint a törvényi tényállásba– a sértett hátrányára –„beépítenek” egy oda nem tartozó tényállási elemet és ezzel– úgy vélik –észrevétlenül elutasíthatják a gyűlöletre uszító lapot terjesztő elleni legminimálisabb szankciót. Ez az első fokon eljáró bíró ítéletében a Ptk. 85. § (1) bekezdésébe beépített „KÖZVETLENÜL” kifejezés. Ezt a szót az ítélet egymás után HATSZOR (!) írja a Ptk. félreértelmezése céljából (háromszor a 3. oldal utolsó bekezdésében, majd ismét háromszor a 4. oldal második, harmadik és utolsó bekezdésében).

            Egyébként a „közvetlen” kifejezés nem is illeszthető be a Ptk. 85.(1) bekezdés első mondatába, ez még a törvény kodifikátorának sem sikerült volna. A hatályos szöveg. „A személyhez fűződő jogokat … csak személyesen lehet érvényesíteni”.

            A „személyes”– mint kifejezés –azt jelenti: személyre egyénre vonatkozó, egyént megillető. A „személyesen” kifejezés: „a cselekvő egyén a maga személyében” (A magyar nyelv értelmező szótára, Akadémiai Kiadó VI. kötet 172-173. oldal).

            Az „érvényesít” kifejezés két jelentése

–        Érvényessé tevő, érvényességet bizonyító kellékek,

–        Érvényre juttat, megvalósít, eléri, hogy valami érvényesüljön (A magyar nyelv értelmező szótára, Akadémiai Kiadó II. kötet 452. oldal)

            A „közvetlen” fogalom értelme: „Más személy, dolog, eszköz közvetítése nélkül megnyilvánuló, egyenesen valamire irányul”. (A magyar nyelv értelmező szótára, Akadémiai Kiadó IV. kötet 476-477. oldal) „Közvetett” kifejezés értelme: „Nem egyenesen, közvetlenül, a maga tevékenységével, hanem valami más személy, dolog, eszköz által az Ő révén (közvetett hatás). (u.ott) Értelem szerint tehát a „közvetlen”, illetve „közvetett” kifejezés nem tartozhat a Ptk. 85. § (1) bekezdés első mondatába: ha az érvényesítés személyes, akkor már irreleváns, hogy az érvényesítés közvetlen vagy közvetett. Polgári perben az érvényesítés nem is lehet közvetlen, minthogy a bíróság útján– tehát közvetve –érvényesíthető a személyhez fűződő jog, ezért folyik a BÍRÓSÁGON a jelen per is.

            Természetesen mindezt közvetlenül is megtehetném, ha felkeresném az alperest és közvetlenül vonnám felelősségre. Ez a „megoldás” azonban az én mentalitásomtól fényévekre van.

 IV.

             Mindezeket figyelembe véve teljesen téves az első fokon eljáró bíró ítéletének végkövetkeztetése: „A bíróság szerint a jelen esetben a perbeli szöveg alanya egy közösség, nem pedig konkrétan a felperes volt, ezért a bíróság a jogi értelemben vett személyes érintettsége hiányzott, ezért a bíróság a felperes keresetét a kereshetőségi jog hiánya miatt elutasította. A bíróság nyomatékosan rögzíti azt, hogy a bíróság a keresetet kifejezetten formai okból utasította el, ezért téves az ítélet olyan értelmezése, hogy a bíróság a kifogásolt kitételek alkalmasságát megengedhetőnek, elfogadhatónak találta volna. A bíróság ítélete nem azt jeleni, hogy a bíróság bármilyen módon arról foglalt volna állást, hogy a perbeli közlemény tartalma veszélyes, vagy veszélytelen, a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a jelenleg hatályos jogi szabályozás mellett nincs jogi lehetősége arra, hogy az adott szövegben még az utalás szintjén sem említett személy kérelmére személyiségi jogi jogsértést állapítson meg.” (5. oldal 3. bekezdés 2. mondata és a 4. bekezdés)

            Erről véleményem: „a perbeli szöveg alanya egy közösség, nem pedig KONKRÉTAN a felperes volt.” Ez szofisztikus érvelés, amely elfedi éppen a lényeget. A „közösség” kifejezés már absztrakció. Közösség nem létezik függetlenül azon egyénektől, akikből kialakul. Ezért a „közösség” KONKRÉTAN (!) magában foglalja azokat az alanyokat, akikből összeállt– vagy mások, pl. az uszítók –összeállították. A közösség– mint megnevezés –deduktív szillogizmussal az azt alkotó egyénekre is vonatkozik.(A „deduktív szillogizmus” értelmezésére nem kell ismét kitérnem, azt megtettem az első fellebbezésemben). Tehát „… a jelenleg hatályos jogi szabályozás mellett…” a bíróságnak lehetősége– sőt kötelezettsége –van „arra, hogy az adott szövegben még az utalás szintjén sem említett személy kérelmére személyiségi jogi jogsértést állapítson meg”. Az ugyanis nem feltétele az általános alanynak– logikai és jogi értelmezés során –hogy egyes tagjaira KONKRÉTAN utaljon. Az absztrakt fogalomban logikailag benne vannak azok a konkrét személyek, akikből áll. Ezért a jogalkotónak itt semmi szerepe nincs. A bíróságnak kellett volna– az azóta már bekövetkezett konkrét, tömeges neonáci fegyveres szervezkedés és rendőrök, bíróság elleni tömeges lázadás megelőzésére– még a verbalitás szintjén ítélkezni büntetőjogilag és polgári perekben. Ezen igazságos ítéletekkel meg lehetett volna előzni a verbális uszítás „felkeléssé” fajulását. Ezt nem tette meg másodfokon büntető ügyben a Fővárosi Ítélőtábla és polgári perben tíz bíró, akik már most „parttalanná” váltak.

            Tisztelt Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokon eljáró bíróság!

            Előadott érveimre tekintettel– különösen a 2006. szeptember 17.-vel kezdődött események tükrében –kérem keresetlevelemben benyújtott petitumom szerint, az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezni és megállapítani, hogy az alperes megsértette személyhez fűződő jogomat.

Budapest, 2006. november 21.

                                                                                   dr. Ádám György

                                                                                   felperes, ügyvéd                 

T. Fővárosi Itélőtábla, mint másodfokon eljáró bíróság.

Hiv.szám: 2.Pf.20.969/2006.

   f e l l e b b e z é s

k i e g é s z í t é s e

   dr. Ádám György felperes ügyvédnek

   Metes György alperes ellen indított polgári perben személyhez fűződő jog megsértése tárgyában

   amelyben az ítélkezés és a 2006. szeptember 17-én kezdődött események közötti összefüggést mutatja be, kiemelve az ítélkezés szofisztikáját.

mellékelve:

– F/1 alatt egy internetről másolt honlap

– F/2 alatt egy másik internetes honlap-oldal.

– F/3 alatt a De jure jogi szakfolyóiratban a felperes egyik szaktanulmánya a jelen perrel kapcsolatban.