|
Vissza
E.)
VIII. TÖRVÉNYCIKK
az Izraelita vallásfelekezet jogállásának szabályozásáról. (1) (2)
Megjelent az Országos Törvénytár 1942. évi július hó 19-én kiadott 5. számában
1.§. (3) Az izraelita vallásról szóló 1895:XLII. törvénycikk hatályát veszti.
Az izraelita vallásfelekezet törvényesen elismert vallásfelekezetnek nyilváníttatik.
2.§. Az izraelita vallásfelekezetet, továbbá az izraelita vallásfelekezet, annak szerve vagy tagjai által fenntartott iskolát vagy más intézetet az állami vagy községi háztartás terhére támogatásban vagy segélyezésben részesíteni és az ilyen célra e törvény hatálybalépése előtt már előirányzott kiadásokat teljesíteni nem lehet.
3.§. (4) Felhatalmaztatik a vallás- és közoktatásügyi miniszter, hogy az ebben a törvényben foglalt rendelkezések következtében szükséges átmeneti és végrehajtási szabályokat rendeletben állapítsa meg; ebben a körben különösen felhatalmaztatik arra, hogy az országos izraelita iskolai alap jogviszonyait, valamint az említett alap alkalmazottainak, továbbá a fizetéskiegészítő államsegélyben részesített izraelita vallásfelekezeti tanítóknak és tanároknak szolgálati jogviszonyát rendeletben szabályozza és rendeletben állapítsa meg azt is, hogy az izraelita vallásfelekezet szervezetére vonatkozó fennálló szabályokat e törvény hatálybalépése után mennyiben lehet hatályosnak tekinteni.
Felhatalmaztatik a vallás- és közoktatásügyi miniszter, hogy a pénzügyminiszterrel és az igazságügyminiszterrel egyetértve az izraelita hitközségeket az izraelita vallásfelekezet céljaira szolgáló országos járulék fizetésére kötelezhesse és mind az országos járuléknak, mind az izraelita hitközségi adónak behajtási szabályait rendeletben megállapítsa.
4.§. (5) Ha valamely izraelita hitközség akár közjogi, akár magánjogi kötelezettségen alapuló tartozását nem teljesíti, a vallás- és közoktatásügyi miniszter kötelezheti a hitközséget, hogy tartozásának teljesítésére szükséges összeget költségvetésébe felvegye és annak fedezetéről hitközségi adó kivetése útján gondoskodjék. Ez a rendelkezés a hitközségnek e törvény hatálybalépése előtt keletkezett kötelezettségei tekintetében is irányadók.
5.§. (6) Bevett vagy elismert vallásfelekezetből az izraelita vallásfelekezetre áttérni, úgyszintén bevett vagy elismert vallásfelekezeten kívül állónak az izraelita vallásfelekezetbe belépni ennek a törvénynek hatálybalépése után nem lehet. Az ilyen áttérés vagy belépés végett a törvény hatálybalépése előtt folyamatba tett eljárást a törvény hatálybalépése után befejezni nem lehet.
Az előbbi bekezdésben foglalt tilalom nem terjed ki az olyan személyekre, akik az 1941:XV. tc. 9. §-a értelmében zsidók.
Magyar állampolgárnak az ebben a §-ban foglalt rendelkezés ellenére az izraelita vallásfelekezetre áttérése vagy abba belépése akkor sem érvényes, ha az külföldön történt.
6.§. Ez a törvény kihirdetésének napján lép hatályba; végrehajtásáról a vallás- és közoktatásügyi miniszter gondoskodik.
(1) A törvényjavaslatot a m.kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 1941. évi december hó 5-én nyujtotta be. – A képviselőház közoktatásügyi bizottságának jelentése 1942. évi március hó 24-én kelt. – Képviselőházi tárgyalása 1941. évi december 5., 17., 18. és május 1-én tartott ülésében volt. – A felsőház közoktatásügyi és közjogi bizottságának jelentése 1942. évi június hó 2-án kelt. – Felsőházi tárgyalása 1942. évi június 9-én tartott ülésében volt.
(2) (M.i.) 1. Az egyéni vallásszabadság és a lelkiismereti szabadság alapvető elvét: a vallás szabad megvallását és követését, annak külső kifejezését és gyakorlását hazai törvényeink - a törvény és a közerkölcsiség korlátai között - mindenkinek biztosítják (1895:XLIII. tc. 1.§.). Az egyéni vallásszabadságtól azonban meg kell különböztetni a vallási szervezetek számára biztosított szabadságot, amely főképpen a nyilvános közös isteni tisztelet tartásának jogában, a fokozott büntetőjogi védelemben és abban jut kifejezésre, hogy a vallás követőinek szervezetét az állam által elismert és jogalanyisággal is felruházott önkormányzati testületnek kell tekinteni. Az ily értelemben vett vallásszabadság a magyar jog rendszere szerint csupán a bevett és a törvényesen elismert vallásfelekezeteket illeti meg.
A vallásszabadságnak az utóbbi értelemben vett rendjében más a jogállása a bevett egyházaknak és más a törvényesen elismert vallásfelekezeteknek.
A bevett egyházak, mint történetileg kialakult keresztény vallásfelekezetek, a történeti fejlődés eredményeképpen több irányban szoros közjogi kapcsolatban állanak az állammal. A bevett egyházak közjogi helyzetének forrása valójában a messze nyúló történeti mult, amelynek folyamán a közjogi szokásjog szabályaiban, törvényeiben és királyi rendeletekben foglalt rendelkezésekben fokozatosan épült ki a bevett egyházak mai jogállása; alapja pedig az a szoros belső kapcsolat, amely a magyar állam és a keresztény vallás között tíz évszázad óta fennáll. A bevett egyházak történeti előjogaiknál fogva résztvettek és résztvesznek a törvényhozásban és az önkormányzati közigazgatásban. A bevett egyházak működése egyenesen a királyi főfelügyeleti jognak van alávetve; egyházi adóikat közadók módjára szedik be s híveik kilépése ellen az egyházi adózás szabályai is oltalmat nyujtanak. A bevett egyházak lelkészei az államkincstár terhére jövedelemkiegészítésben részesülnek.
Ezzel szemben a törvényesen elismert vallásfelekezeteknek történeti előjogaik nincsenek, a királyi főfelügyeleti jog helyett kormányhatósági felügyelet alatt állnak, ingatlanszerzési képességük korlátolt, adóikat a törvény rendes útján - bírói végrehajtás útján - hajtják be, híveik kilépését adózási szabályok nem korlátozzák és lelkészeik az államkincstár terhére jövedelemkiegészítésben nem részesülnek.
Nincs különbség azonban a bevett és a törvényesen elismert vallásfelekezetek között abban a tekintetben, hogy ezeket a vallásfelekezeteket és tagjaikat egyenlő mértékben megilleti a vallás szabad és nyilvános gyakorlásának teljes közjogi védelme, a belső önkormányzat, az adókivetés és az egyházi fegyelmezés joga, tehát mindazok a jogok és mindaz az oltalom, amelyek a vallásszabadságot és a lelkiismeretei szabadságot a vallási szervezetek szempontjából is biztossá és teljessé teszik.
2. Az izraelita vallást az 1895:XLII. törvénycikk törvényesen bevett vallásnak nyilvánította. Ez a törvényes rendelkezés a kifejtettek szerint a vallás szabad és nyilvános gyakorlásának teljes közjogi védelmén, a belső önkormányzat, az adókivetés és az egyházi fegyelmezés jogán felül még mindazokat a kivételes és kiváltságos közjogi előjogokat is biztosította az izraelita vallásfelekezetnek, amelyeket addig a történeti mult hosszú fejlődésének eredményeként csupán az állammal szoros közjogi kapcsolatban álló keresztény egyházak élveztek. Mind a vallásszabadság és a lelkiismereti szabadság, mind a polgári jogegyenlőség legteljesebb elvi követelményeit is tökéletesen kielégítette volna az 1895. évben az, ha az izraelita vallást csupán törvényesen elismert vallásfelekezetnek nyilvánították volna. Pusztán ebből a szempontból nem volt szükség arra, hogy a szervezetében egységesen ki sem alakult izraelita vallásfelekezetet felruházzák a keresztény egyházakat a vallásszabadság és a lelkiismereti szabadság követelményein felül megillető közjogi tartalmú történeti előjogokkal is.
3. Az izraelita vallásfelekezet az 1895:XLII. t.c hatálybalépésétől kezdve mindmáig, a keresztény egyházakhoz hasonlóan, zavartalanul élvezte a kiváltságos vallásfelekezet jogállását és mindazokat a kivételes erkölcsi és vagyoni előnyöket amelyek az állammal fennálló szorosabb közjogi kapcsolatból fakadnak. Ezzel szemben az izraelita vallásfelekezet tagjainak jogi helyzete az 1938. évtől kezdve lényeges változásokon ment keresztül.
A társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról szóló 1938:XV.tc. a zsidó fogalmának egyik ismérvéül állította fel az izraelita vallásfelekezethez tartozást; ennek következtében az a személy, aki az izraelita vallásfelekezetnek tagja, a munkavállalás körében bizonyos korlátozások alá esett. A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló 1939:IV.tc. fenntartva azt, hogy a zsidó törvényes fogalmának egyik ismérve az izraelita vallásfelekezethez tartozás, a zsidók jogait és szükségképpen az izraelita vallásfelekezet tagjainak jogait is, mind közjogi, mind magánjogi téren fokozott mértékben megszorította. A megszorítás közjogi vonatkozásai közül ezen a helyen különösen ki kell emelnem azt, hogy az idézett tc. a zsidók részvételét a törvényhozásban, a törvényhatósági és községi önkormányzati testületekben, valamint az ezekre vonatkozó választói jog gyakorlásában korlátozta és hogy megvonta tőlük a jövőre nézve a közhivatalviselési képességet is. A házassági jogról szóló 1894:XXXI. tc. kiegészítéséről és módosításáról, valamint ezzel kapcsolatban szükséges fajvédelmi rendelkezésekről alkotott 1941:XV. tc. 9. §-a szintén fenntartotta azt, hogy az izraelita vallásfelekezethez tartozás a zsidó törvényes fogalmának egyik ismérve, és megtiltotta, hogy nemzsidó zsidóval - tehát az izraelita vallásfelekezet tagjával is - házasságot kössön, továbbá hogy zsidó férfi - tehát az izraelita vallásfelekezet férfi tagja is - nemzsidó nővel házasságon kívül nemileg érintkezzék.
Az izraelita vallásfelekezet tagjainak közjogi és magánjogi viszonyait érintő korlátozásokkal összefügg az a magára az izraelita vallásfelekezetre is vonatkozó újabb törvényes rendelkezés is, amely megszüntette az izraelita vallásfelekezet képviselőinek felsőházi tagságát (1940:XXVIII. törvénycikk 2.§.).
4. Az előadottakból kitűnik, hogy míg az izraelita vallásfelekezet minden tagjának jogállása lényegesen megváltozott, alanyi jogaik mind közjogi, mind magánjogi téren a többi magyar állampolgár hasonló jogainál szűkebbek lettek, sőt több vonatkozásban teljesen megszűntek, addig maga az izraelita vallásfelekezet továbbra is birtokában maradt annak a kiváltságos jogállásnak, amely hazai jogunk szerint a bevett egyházakat illeti meg. Belső elvi ellenmondás van abban, hogy olyan vallásfelekezet élvezze a vallásfelekezetek számára megállapított legelőnyösebb, kiváltságos közjogi állást, amelyhez tartozás egyszersmind jellegzetes és ... ..???????tatlan .....??ve annak, hogy az ilyen személyt az állampolgári jogok és a magánjogok tekintetében kevesebb illeti, mint a többi magyar állampolgárt.
5. Az izraelita vallásfelekezet jogállásának újabb szabályozásáról szóló törvényjavaslat előkészítésében két elvi szempontot tekintettem irányadónak: 1. a szabályozásnak meg kell szüntetnie a már ismertetett azt az elvi ellentmondást, amely az izraelita vallásfelekezetnek és tagjainak jogi helyzete között fennáll; 2. a szabályozás csak olyan lehet, amely a magyar nemzet jogrendjének évszázados alapvető elvét: a vallásszabadság és a lelkiismereti szabadság elvét nem sérti. Ennek a két szempontnak összeegyeztetését és teljes érvényesülését az a megoldás biztosítja, amely megszűnteti az izraelita vallásfelekezetnek törvényesen bevett vallásfelekezeti jellegét, de egyidejűen az izraelita vallásfelekezetet a törvény erejénél fogva törvényesen elismert vallásfelekezetnek nyilvánítja.
(3) (M.i.) Az általános indokolásban megjelölt okokból hatályon kívül helyezi az izraelita vallásnak bevett vallássá nyilvánítását és egyszersmind kijelenti, hogy az izraelita vallásfelekezet törvényesen elismert vallásfelekezet. Ha az izraelita vallásfelekezet megszűnik törvényesen bevett vallásfelekezet lenni, megszűnnek mindazok a közjogi kiváltságai és egyéb jogosítványai is, amelyek a bevett vallásfelekezeti jelleghez tapadnak és amelyeknek lényegében az általános indokolásban már tüzetesen ismertettem. Megszűnik az izraelita vallásfelekezetre nézve az a szoros belsőkapcsolat is, amely egyfelől az állam, másfelől a bevett egyházak között szükségképpen fennáll és kiküszöbölődnek azok a visszás következmények, amelyek különösen az izraelita vallásfelekezet állami és községi támogatásában jelentkeztek.
Az izraelita vallásfelekezetnek törvényesen elismert vallásfelekezetté nyilvánítása viszont megtartja ezentúl is ezt a felekezetet az állam védelme és főfelügyelete alatt. Az izraelita vallásfelekezetnek mint törvényesen elismert nyilvános vallási testületnek, továbbra is különösen joga lesz arra, hogy:
a) szabadon gyakorolja a nyilvános közös isteni tisztelet tartásának jogát;
b) felekezeti önkormányzati jogánál fogva maga intézkedjék felekezeti ügyeiben, maga kezelje vallásfelekezeti, oktatási, nevelési és jótékonysági célokra rendelt alapítványait, vallásfelekezeti szükségleteinek fedezésére vagyont gyűjthessen és ebből a célból igénybevehesse hívei anyagi hozzájárulását;
c) a szervezeti szabályzatában vagy a hitközségi szabályokban meghatározott alapon és módon tagjaira felekezeti adót és egyéb szolgáltatásokat vethessen ki, amelyeket a jövőben azonban nem közigazgatási úton, hanem csak a törvény rendes útján - a bírói végrehajtás útján – érvényesíthet;
d) a jóváhagyott fegyelmi szabályok alapján és a törvény korlátai között az arra jogosított felekezeti szervei által tagjai felett fegyelmi jogot gyakoroljon.
(4) (A képviselőház közoktatásügyi bizottságának jelentése.)
Tisztelt Képviselőház!
A képviselőház közoktatásügyi bizottsága a mai napon részleteiben is tárgyalás alá vette az izraelita vallásfelekezet jogállásának szabályozásáról szóló törvényjavaslatot, amelyet a képviselőház az 1941. évi december hó 18. napján általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadott.
A részletes tárgyalás során a bizottság a javaslat 3.§-a helyére a következő új §-t vette fel:
<3.§. Felhatalmaztatik a vallás- és közoktatásügyi miniszter, hogy az ebben a törvényben foglalt rendelkezések következtében szükséges átmeneti és végrehajtási szabályokat rendeletben állapítsa meg; ebben a körben különösen felhatalmaztatik arra, hogy az országos izraelita iskolai alap jogviszonyait, valamint az említett alap alkalmazottainak, továbbá a fizetéskiegészítő államsegélyben részesített izraelita vallásfelekezeti tanítóknak és tanároknak szolgálati jogviszonyát rendeletben szabályozza és rendeletben állapítsa meg azt is, hogy az izraelita vallásfelekezet szervezetére vonatkozó fennálló szabályokat e törvény hatályba lépése után mennyiben lehet hatályosnak tekinteni.
Felhatalmaztatik a vallás- és közoktatásügyi miniszter, hogy a pénzügyminiszterrel és az igazságügyminiszterrel egyetértve az izraelita hitközségeket az izraelita vallásfelekezet céljaira szolgáló országos járulék fizetésére kötelezhesse és mind az országos járuléknak, mind az izraelita hitközségi adónak behajtási szabályait rendeletben megállapítsa.>
A bizottság az új 3.§-ban foglalt általános és különös felhatalmazások megadását a törvényjavaslat 1. és 2. §-ában foglalt rendelkezések következtében szükségessé váló átmeneti szabályozások és egyes különösen kiemelt kérdések rendezése végett tartja szükségesnek. A vallás- és közoktatásügyi miniszter különös felhatalmazást kap az országos izraelita iskolai alap jogviszonyainak rendezésére is. Erre a felhatalmazásra azért van szükség, mert ez az alapítvány a törvényjavaslat 2.§-ában foglalt rendelkezés következtében állami támogatásban többé nem részesülhet. Ilyen körülmények között az alapítvány kezelését a vallás- és közoktatásügyi miniszter nem láthatja el. A kezelés megváltoztatásával kapcsolatosan gondoskodni kell azoknak a tanároknak és tanítóknak a szolgálati jogviszonyát felölelő rendezéséről is, akik eddig az említett alapítvány alkalmazottai voltak ugyan, de illetményeiket az alapítvány állami támogatásból fedezte. Ugyanígy rendezni kell azoknak az izraelita hitfelekezeti tanítóknak és tanároknak szolgálati jogviszonyát is, akik eddig államsegélyben részesültek, de a jövőben ilyenben nem részesülhetnek.
Az izraelita vallásfelekezet szervezetére vonatkozóan fennálló szabályok tartalma szorosan összefügg azzal a ténnyel, hogy az izraelita hitfelekezet eddig a bevett vallásfelekezet jogállását élvezte. Minthogy az izraelita hitfelekezet ezt a jogállást most elveszíti és a törvényesen elismert vallásfelekezet jogállásába lép, a szervezetére vonatkozó fennálló szabályokat felül kell vizsgálni abból a szempontból, hogy azok a változás után is megtarthatják-e hatályukat. E felülvizsgálat alkalmas lesz arra is, hogy az a tekintetben fennálló kétségeket is eloszlassa, hogy az izraelita hitfelekezet az 1895:XLII. törvénycikk hatályon kívül helyezése után nem nyeri vissza azt a jogállást, amelyet a törvény meghozatala előtt hatályban volt jogszabályok alapján élvezett. Az izraelita hitfelekezet jogállása ugyanis az elismert vallások jogállásával lesz egyenlő.
Az izraelita hitfelekezet által eddig élvezett állami és községi támogatások megszűnése után is kívánatos, hogy az izraelita hitfelekezet fenntartsa azokat az országos felekezeti jellegű intézményeit, amelyeket eddig részben ezekből a támogatásokból tartott fenn. Az intézetek fenntartását ugyanis annyiban közérdeknek lehet tekinteni, hogy megszűnésük után esetleg az állam hasonló intézeteinek terhei növekedhetnek vagy az izraelita gyermekeket nagyobb számban kell az állami népiskolákba befogadni. A bizottság véleménye szerint tehát gondoskodni kell arról, hogy ezeket az országos intézeteket maga az izraelita hitfelekezet a jövőben is fenntartsa. Ebből a célból országos járulékot kell bevezetni, amely a jelzett célra az egyes izraelita hitközségeket terheli. Ilyen járulék bevezetését a bizottság tudomása szerint az izraelita hitfelekezet vezetői is kérték. A járulék bevezetésével kapcsolatban szabályozni kell a járulék behajtásának módját is. Hasonlóképpen részletes szabályozásra szorul az izraelita hitközségi adó behajtásának kérdése is, mert az izraelita hitfelekezeti adó behajtása a jövőben nem közigazgatási, hanem bírói útra fog tartozni. A bizottság úgy véli, hogy e szabályozás körében különös figyelemmel kell lenni arra, hogy a behajtás a kir. bíróságokra feleslegesen sok terhet ne rójon.
A most előadott kérdések részletes szabályozására - a kérdések természetére tekintettel - a bizottság véleménye szerint a vallás- és közoktatásügyi miniszternek kell felhatalmazást adni. E felhatalmazásban az országos járulék kérdésével és a hitközségi adó behajtásának szabályozásával kapcsolatban a pénzügyminiszternek és az igazságügyminiszternek is osztoznia kell.
(5) (A képviselőház közoktatásügyi bizottságának jelentése.)
A bizottságnak tudomása van arról, hogy egyes izraelita hitközségeknek számottevő vagyonuk nincs, jóllehet a hitközségekhez tartozó hivők nagy vagyonnal rendelkeznek. Ilyen körülmények között a hitközség közjogi és magánjogi kötelezettségen alapuló tartozásainak kiegyenlítése kétségessé válhatik. A tartozások kiegyenlítésének elmaradásával járó veszély fokozódik azáltal, hogy ez a törvényjavaslat az állami és a községi támogatást megvonja az izraelita hitfelekezettől és annak intézményeitől. Így a tartozások kifizetése csak akkor válik lehetségessé, ha a hitközség hajlandó híveire megfelelő mértékben hitközségi adót kivetni és azt be is hajtani. Ezért arra az esetre, ha a hitközség részéről nem mutatkoznék hajlandóság a tartozások kiegyenlítésére szükséges fedezet biztosítására, módot kell adni a vallás- és közoktatásügyi miniszternek ahhoz, hogy kötelezhesse a hitközséget a hitközséghez tartozó hívők anyagi erejének meghatározott tartozások teljesítése céljából való igénybevételére.
(6) (A képviselőház közoktatásügyi bizottságának jelentése.)
A bizottság tudomása szerint az 1941:XV. tc. hatályba lépése után olyan jelenségek mutatkoztak, hogy az említett törvény rendelkezéseit egyesek a törvény kijátszására használják fel. Abban az esetben ugyanis, ha valamely nemzsidó az izraelita hitfelekezet tagjává lesz, az 1941:XV. tc. rendelkezései szempontjából zsidóvá válik, és így sem a zsidóval való házasságkötésének, sem a zsidóval való házasságonkívüli nemi érintkezésének nincs többé törvényes akadálya. Igaz ugyan, hogy az 1941:XV. tc. 9.§-a házassági tilalom ilyen kijátszása esetére súlyos következményeket állapít meg, amennyiben az így áttért személyt még arra az esetre is zsidónak minősíti, ha később ismét keresztény hitfelekezet tagjává lesz, a tapasztalat szerint ez a joghátrány nem bizonyult eléggé visszatartó erejűnek. Ezért a bizottság úgy véli, hogy a szóbanlévő visszaéléseket, amelyek alkalmasak arra, hogy az 1941:XV. tc. fajvédelmi célját és hatályosságát erősen veszélyeztessék, az izraelita hitfelekezetbe való áttérés megtiltásával kell megakadályozni.
| 
